Ugorjunk rögtön vissza az ókorba!

Az ásvány fogalmának tisztázása izgalmas feladat. Ha visszatekintünk egészen az őskor-ókor időszakáig, egyértelmű, hogy ebben a – mondjuk úgy, hogy – „kezdeti időszakban” a látható fizikai tulajdonságok domináltak egy ásvány meghatározásánál. Azaz, hogy milyen a szépsége, alakja, színe, fényjátéka stb. …

Az egyiptomiak kiemelkedően a legtehetségesebbek voltak az ékszerkészítés illetve a drágakövek befoglalása tekintetében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a tényleges ötvösművészet ez idő tájt alakult ki. A korszak mesteremberei aprólékosan megmunkált ékszereket készítettek, melyeket gazdagon díszítettek drágakövekkel, ásványokkal: smaragddal, rubinnal, türkizzel, opállal, szodalittal, borostyánnal, de említsük meg a természetes gyöngyöket is. Az egyiptomiak az ásványokat saját bányáikból bányászták ki.

Ásványok és amulettek

A kövek merész használata jellemző volt az ókori keleti kultúrára. A fáraósírokból előkerült szakrális tárgyak, személyes ékszerek közül az amuletteknek tulajdonított varázserőről szinte mindenki hallott már. Az egyik legismertebb ezek közül is a Tutanhamon fáraó múmiájának felbontott gyolcstekercsei alatt talált arany melldísz, melynek közepén féldrágakő és üveg berakások között kalcedon szkarabeusz található. A Tutanhamon gyermekkirály befalazott sírkamrájában 1922. novemberében, Howard Carter által felfedezett ékszerek és egyéb használati tárgyak felbecsülhetetlen kincsei a mai világnak.

Kezd tisztulni a fogalom

Ahogy fejlődött a kémia, a külső jegyek helyett a belső, azaz a kémiai összetétel vált meghatározóvá. A 19. század közepétől ehhez társult még a kristályszerkezetek vizsgálata is, így jutunk el az ásvány mai, hivatalos meghatározásig.

Maga az ásvány szó egyébként, pontosabban „asauuage” alakja, már a tihanyi apátság alapító levelében – mely az egyik első hazai nyelvemlékünk (1055) – is előfordul, igaz, ekkor még kiásott dolgot (más forrás szerint: mesterséges árkot) jelentett.

asauuage [ȧsȧwȧdzsi] 'mesterséges árok' – ás: a szó töve; wȧdzsi: -vány/-vény képző

Jó pár évszázadon keresztül, egészen a 18. századig tulajdonképpen minden földből előkerült anyagot ásványnak neveztek. Innentől azonban – a természettudományok fejlődésével – lassan kezd tisztulni a fogalom: kikerülnek az ősmaradványok, a kőzetek és a talajfélék.

Az ásvány mai fogalmi meghatározása

A mai, hivatalos álláspont szerint az ásvány határozott kémia összetétellel és térrácsszerkezettel rendelkező, túlnyomóan kristályos állapotú, földtani folyamatok során képződött, szilárd halmazállapotú vegyület, ritkábban elem.

A meghatározás mondhatni egy ideális állapotot ír körül, hiszen az ideálishoz tudunk viszonyítani a reális anyagok tanulmányozása során. Tudomásul kell ugyanis vennünk, hogy a természet sokkal változatosabb, minthogy a mi leegyszerűsített rendszerünknek megfeleljen. Vannak például olyan (reális) ásványok, melyeknek szerkezete olyannyira sajátságos, hogy nem illenek a térrácsszerkezetet meghatározó kategóriákba.

Az ásványfogalom kiszélesedése következhet?

A fogalmi meghatározást az utóbbi évtizedekben a képződés oldaláról is próbálják feszegetni a tudósok. Tény, hogy a földtani, környezeti vagy biológiai úton létrejött vegyületeket nem mindig könnyű egymástól elválasztani. Aztán bejátszik az ember hozzájárulása is, vagy mondjuk úgy, hogy – direkt vagy akár indirekt módon történő – beleszólása a környezetünkben lejátszódó folyamatokba. Adódik a kérdés, hogy akkor ez így természetes vagy már mesterséges folyamatnak tekinthető? Avagy természetes vagy mesterséges/szintetikus anyagok jönnek létre? Megannyi izgalmas kérdés…!

Az ásványok száma

Jelenleg közel 4.500 ásványfajt ismerünk, számuk évente viszonylag lassan gyarapszik, nagyjából 30-40 újabbat fedeznek fel a kutatók évente. Az eddig megismert ásványok kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a Földön kívüli anyagokból származó ásványok száma nem túl jelentős, százas nagyságrendet képez. Leginkább a Hold ásványairól rendelkezünk adatokkal, de az elmúlt pár év hozott néhány meglepő megállapítást.

Ásványok a Földön kívül

2016-ban felröppent a hír például, hogy amerikai kutatók bizonyítékot találhattak arra, hogy egykor élet lehetett a Marson. Elméletüket a NASA Spirit marsjárójának 2008-as találatára alapozzák: a kutatóeszköz a szilícium-dioxid egyik változatára, opálra bukkant a Guszev-kráterben. A tudósok szerint a karfiolfejre emlékeztető kiemelkedések keletkezését élettevékenységgel is lehet magyarázni.

Két évvel később, 2018-ban orosz geológusok egy teljesen új ásványt fedeztek fel egy meteoritban. Az Uakit nevű város mellett talált aprócska sárga színű meteoritban egy homokszem ötödének megfelelő méretű új ásványt fedeztek fel, amit uakititnek neveztek el. Ugye feltűnő a névadás módszere?

A blogbejegyzés megírásához segítséget nyújtott
Szakáll Sándor: Barangolás az ásványok birodalmában című könyve
(Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., é.n.)

Egyedi, kézműves ásványékszerekért irány a GlooGlooShop webáruház! (link)

Egyéni megrendeléseket is vállalok, keress bizalommal!